Nino Rota, minden idők egyik legtermékenyebb filmzeneszerzője, Federico Fellini alkotótársa, A Keresztapa című film zenéjének Oscar-díjas komponistája.
Negyven éve, 1979. április 10-én halt meg Nino Rota, minden idők egyik legtermékenyebb filmzeneszerzője, Federico Fellini alkotótársa, A Keresztapa című film zenéjének Oscar-díjas komponistája.
Giovanni Rota Rinaldi néven zenészcsaládban jött a világra Milánóban 1911. december 3-án. Első zongoraóráit édesanyjától vette, csodagyerekként nyolcévesen már komponált. Tizenegy évesen túl volt - Milánóban és Párizsban is bemutatott - első, Keresztelő Szent János gyerekkora című oratóriumán, és karmesterként is debütált. A milánói Verdi konzervatóriumban folytatta tanulmányait, 1926-ban megszületett első, Hans Christian Andersen nyomán íródott operája. 1930-ban kapta meg zeneszerzői diplomáját a római Santa Cecilia akadémián, majd Toscanini, "a" Maestro ajánlásával, aki Rotát "az olasz Mozartnak" nevezte, az Egyesült Államokban képezte magát, egyik mestere a magyar születésű Reiner Frigyes volt. Itt ismerkedett meg Gershwinnel és zenéjével, a dzsessz műfajával és az amerikai filmzenével. Hazatérve bölcsészdiplomát is szerzett, diplomamunkáját Gioseffo Zarlino reneszánsz zeneszerző munkásságának szentelte. Bariban előbb összhangzattant és zeneszerzést tanított, 1950-től haláláig a helyi konzervatórium igazgatója volt, tanítványai közé tartozott a világhírű Riccardo Muti karmester is.
1933-ban írta első filmzenéjét, Raffaello Matarazzo Treno popolare című alkotásához. Összesen több mint 150 filmzenét jegyzett, volt olyan időszak életében, hogy évente átlag tízet. A kezdetektől együtt dolgozott Federico Fellinivel, akivel egy véletlen folytán egy villamosmegállóban találkozott először, a Cinecitta előtt. 1952 és 1979 között a rendező valamennyi alkotásához - köztük olyan filmekhez, mint A fehér sejk, az Országúton, Az édes élet, a 8 és fél, a Róma, a Júlia és a szellemek, az Amarcord, a Casanova, a Fellini-Satyricon, a Zenekari próba - ő komponálta a muzsikát. A közös munkában a komponista mindig a forgatókönyvet vette alapul, állítása szerint azt sem tudta, mi történik a filmben képileg. A filmtörténet egyik legtermékenyebb párosát eredményező, legendás szakmai és magánéleti barátságuk egy életre szólt. Fellini ravatalánál Rota muzsikája szólt, a gyászmisén az özvegy, Giulietta Masina színésznő kérésére az Országúton híres trombitaszólója csendült fel.
Rota legnagyobb sikerét A keresztapa című filmmel érte el: a trilógia első két részéhez Carmine Coppolával, a rendező Francis Ford Coppola apjával közösen írtak zenét (a harmadik már Rota halála után készült), és az 1972-es első részért Golden Globe-, Bafta- és Grammy-, az 1974-es második darabért Oscar-díjjal jutalmazták őket. Rota zenéjére általában inkább a humor és szatíra jellemző, a maffia-filmekben hallható dallamok azonban a tragédia alátámasztására szolgálnak.
A zeneszerző több alkalommal dolgozott együtt a neorealizmus egyik első képviselőjével, Luchino Viscontival (A párduc, Fehér éjszakák, Rocco és fivérei), Franco Zeffirellivel (A makrancos hölgy, Rómeó és Júlia), s olyan filmek zenéje is az ő nevéhez fűződik, mint A háború és béke King Vidor által rendezett amerikai filmváltozata, a szovjet Szergej Bondarcsuk jegyezte Waterloo, vagy a Halál a Níluson című Agatha Christie-krimi. Utolsó filmes munkája a Hurrikán című katasztrófafilm (1979) volt, amelyet eredetileg Roman Polanski rendezett volna, akit azonban kirobbant szexbotránya miatt lecseréltek Jan Troellre.
Rota számtalan zongora-, kamara- és kórusművet is komponált, írt operákat (a legismertebb az Aladdin és a csodalámpa és A florentin kalap), egyházi műveket, balettzenéket, egyebek közt Maurice Béjart számára, s közeli barátja volt Igor Sztravinszkij orosz zeneszerző. Dolgozott a színpad számára is, Zeffirelli, Visconti és Fellini színházi munkáiban vett részt. A hatvanas évek közepén az Országúton című filmből készült balettzene azon kevés olasz balettek egyike lett, amely a milánói La Scala repertoárjába is bekerült. A "filmzenék mágusáról" Mario Monicelli készített portréfilmet, Rota zenéje köszön vissza Gus Van Sant amerikai rendező Paranoid Park című drámájában, amelyben a Júlia és a szellemek egyik dallama hangzik fel.
Nino Rota azt vallotta, hogy boldognak érzi magát, amikor komponál, és mindent megtesz azért, hogy zenéjével másnak is boldogságot szerezhessen. 1979. április 10-én halt meg szívroham következtében Rómában, emlékét 1995 óta alapítvány őrzi hazájában.
MTI
