Álomszerű világ fogadja a látogatókat a világhírű cseh fotográfus szegedi tárlatán. A különleges hangulatú termek tobzódnak a testiségben, Saudek képein a halál és az elmúlás valamint a kicsattanó életerő és az objektíven szemlélt szexus egyforma jelentőséget kap. Fontos, izgalmas kiállítást nyitott a REÖK. Sejtelmesen sötét termek fogadják a látogatókat a szegedi szecessziós palotában. Spotlámpák éles, késelt fényét irányították a cseh fotós, Jan Saudek több mint nyolcvan képére. A fotográfiák legtöbbje meztelen női, kisebb arányban férfi testet ábrázolnak különböző stilizált, romantizált élethelyzetekben, koszos, málló vakolatú falak előtt, vízfestékszerűen szétfolyó, penészes vagy rozsdás színekkel. Az összhatás - a képek és a rendezés együttese - így egyszerre buja, békebeli és misztikus. Mintha a fotók alakjai és hátterük világítana, és nem a lámpáktól kapnák a fényt. Saudek 1935-ben született Prágában, és világéletében elismert festőművész szeretett volna lenni. Élete egyik legnagyobb keserűsége, hogy saját bevallása szerint is gyengék a festményei. “Csak” a fotográfiában alkotott igazán maradandót, ezzel viszont világhírű lett: közel 400 önálló kiállítása volt a világ különböző pontjain - az első megnyitószövegét jóbarátja, Bohumil Hrabal mondta -, és több mint két tucat monográfia jelent meg róla.1990-ben megkapta “A művészetek és az irodalom lovagja” francia elismerést. Életéről, művészetéről több film is készült.
